Archívum

Palack az üzenetről

Jász Attila
2010. október

Jelek

Ablaknyílás a mellemen. Kitárom a szárnyait,
hadd szellőzzenek a szobák. Repülje át
minden rejtett sarkát a friss levegő. Hordja
csak tele homokkal, növényi, állati meg
emberi nyomokkal az idő. Csontjaimnak
majd egykoron puha homokágya legyen.
Egy-kettő elsárgulva a felszínen, míg
a legtöbb kicsit lejjebb pihen. Maradjon
az archeológusoknak is valami munka,
feladat, terep. De addigra annyira beborítja
a lakást, emlékeim zegét-zugát a homok,
a félig tárt ajtókat mozdítani se lehet.
Belülről is látni majd a festett kék eget.
Az ablakokat becsukom. Lazítok egy kicsit,
fekszem. Azaz jeleket hagyok a homokon.

Mögött

Válasz Lányi Andrásnak

Brueghel nem létező festményének címe:
Isten háta mögött. A képen, ez jól látható,
Brueghel nem látható alakja szemléli a tájat.
Az Isten háta mögöttit. Ikarosz lába nem
látszik ki a vízből, körkörösen koncentrálva
a figyelmet. Minden békés, a természet
megnyugodott, eltüntetett minden emberi
létre utaló nyomot. Isten jéggel borított
háta szikrázik a gyenge napfényben
a tenger helyén. Mögötte akár Brueghel
nem létező tájképe is lehetne. Ikarosz
végérvényesen lezuhant, múlt idő lett,
örökre elnyelte a tenger. A víz nyugodt.

Üdvözlet

Karátson Gábornak

„…a gyöngeséget hogy legyőzni nem lehet…”
(tao te king)

Az erdei patak folyton mondja a magáét,
nem hallgat rá senki. Részleteiben megy
tönkre a táj. Sebezhető vagyok benne én is,
akár egy autópályán araszoló sündisznó.
És olyan tökéletesen védekezem és álcázom
magam, akár az eldobott kólásüveg a fűben.
Az idő ellen és a térben. Eső mos, haldokló
patak visz tovább a víz lágyságában, gyenge-
ségében rejlő, nem bomló üdvözleteként.

Így

„Vétkeztem, mert ártatlan vért
árultam el.” (Mt 27,3)

Harminc ezüst gurul a templom
kőpadlóján. Nem dőlnek el. Nem.
A gyümölcsfa ágait himbálja, és
a templom falához veregeti a szél.
A szétgurult pénzérméket egyenként
szedegetik össze a főpapok, és temetőt
vásárolnak majd belőle. Így megy ez.
Harminc ezüst gurul. Nincs megállás.

Bárány

A lábainál megkötözött bárány*
a szakadék felé halad. Allegorikus
utalása és konkrét jelentése között.
Áldozata mozdulatlan, várja a vágó-
hídi mészároslegény megváltó kését,
miközben képtelen a Megváltó szemé-
lyére utalni. Csupán egy megkötözött
bárány marad sötét tónusú háttér előtt.
Az a másik megbocsátja neki ezt is?

* Francisco de Zurbarán: Agnus Dei. 1635/40 (Madrid, Prado).

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.