Archívum

Alkotmányunk nyelve

2008. július

Jól tudom: Sólyom László még az Alkotmánybíróság elnökeként hevesen ellenállt annak a törekvésnek, hogy a rendszerváltoztatás után a Magyar Köztársaságnak új alkotmányt szövegezzenek. Úgy ítélte meg, hogy a toldozás-foldozás ellenére a mostani Alkotmány megfelel rendeltetésének. Ő tudja, miért. Pedig Alkotmányunk tipográfiai képe igen zilált: likak vannak benne, ahogy székelyudvarhelyi születésű házvezetőnőm mondaná; eltörölt paragrafusok (38, 49, 72, 73, 79), eltörölt bekezdések, ugyanakkor számos perelt, azaz törtjellel tagolt paragrafus, amelyeknek némelyike önálló számot igényelne.

1

A gyógyszertári szabályozásról szóló alkotmánybírósági határozatról írva Hanák András idézte az Alkotmány 70/D §-át (Élet és Irodalom, 2008. március 14.). Joggal kételkedett, vajon szabatos meghatározás-e az (1) bekezdésben „a Magyar Köztársaság területén élőkről” beszélni, amikor kevéssel előbb „a Magyar Köztársaság területén tartózkodókról” szólt (70/A) „a veretes [?] szöveg”. Az Alkotmánynak nem föladata a stílus változatossága, tehát hogy ne váljék egyhangúvá, rokon értelmű szóval fejezze ki ugyanazt; ellenkezőleg: az egyértelműség végett következetesen ugyanazt a szakszót célszerű használnia, ha ugyanazt a fogalmat akarja kifejezni. Márpedig ez a paragrafus összemossa a magyar állampolgárokra és a hazánk „területén tartózkodó minden személy számára” járó jogokat. Ez utóbbiaknak „emberi jogok” járnak, de nem állampolgáriak! Pongyolaság tehát mindkét helyen az ezt helyettesíteni szánt két kifejezés (élők, tartózkodók). Ezeket Alkotmányunknak élesen el kellene különítenie.

A (2) bekezdés meg azt mondja, hogy mivel a magyar állampolgároknak (javítsuk most már legalább itt ki) joguk van „a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”, e jogukat a Magyar Köztársaság „a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természeti környezet védelmével valósítja meg”.

Mi a testedzés biztosítása? Van olyan biztosítóintézet hazánkban, amely hivatalból vesz föl díjat a testedzés biztosítására? Nyilván nem erre gondoltak annak idején a szocialista alkotmány szövegezői. Csak éppen ezt a jolly jokerként elővehető, sablonos szót használták abban az értelemben, hogy a köztársaság, az állam gondoskodik polgárainak testedzéséről; lehetővé teszi számukra testük edzését, sőt netán szavatolja is. S így tovább: lehetne még változatosabb és egyértelműbb kifejezésekkel helyettesíteni a homályt okozó divatszót. Az már nem nyelvhelyességi hiba, csupán logikai, hogy előbb említeném a természeti s ezután az épített környezetet.

2

Az Alkotmánynak példamutatóan tömörnek, feszesnek, szabatosnak, tüzetesnek kell lennie, s nem árt, ha – lehetőségein beül – a maga nemében szép is. Veretes – ahogy Hanák András érthetetlen jóindulattal írta, vagy előlegezte neki. De lehet-e szép, ha hemzseg az utca és a sajtó nyelvének divatszavaitól? A pálmát nem az imént említett biztosít viszi el a viszonylag kis terjedelmű Alkotmányban 29 ízben való előfordulásával, hanem az illetőleg (32), amely azonos jelentésű változatával (illetve, 11-szer), összesen tehát 43 előfordulásával (!) a lehető legkártékonyabb nyelvi hiba. Élőbeszédben az ember kijavíthatja magát velük, de írásban, kivált ilyen fontos dokumentumban egyiknek sincs helye. Homályt keltenek, ahelyett, hogy világosan fogalmaznák meg a mondandót. Az esetek többségében semmi szükség sincs rájuk: egyszerűen elhagyhatók. Máskor hagyományos és egyértelmű szóval (és, vagy s hasonlók) helyettesíthetők.

Ugyanez vonatkozik a biztosít kiküszöbölésére. A 35. § például fölsorolja a kormány föladatait; eközben egymás után ötször (!) ugyanezzel az állítmánnyal fejezi ki a tennivalókat. Ez az Alkotmány szövegezőinek szegénységi bizonyítványa. Az esetek többségében arról van szó, hogy az Alkotmány, az állam szavatolja állampolgárai számára jogaikat; a kormány gondoskodik a törvények végrehajtásáról; a helyi önkormányzatok ellenőrzéséről; megteremti a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatainak megvalósulásához szükséges föltételeket; lehetővé teszi számukra; szolgálja őket; szolgáltatja nekik, s így tovább. Változatosabban, egyedibben lehetne meghatározni a kormány különféle kötelezettségeit.

18 esetben írja le az Alkotmány a rendelkezik állítmányt abban az értelemben, hogy ’birtokolja’, ’birtokában van’, ’van neki’. A már említett 70. §-ban hatszor fordul elő, olykor szinte soronként, ez a megfogalmazás: „A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező…” Nem hiszem, hogy jogilag mást jelentene ez az egyszerű meghatározás: „A Magyar Köztársaságban lakó…” Ismétlem: különbséget téve az itt (állandóan) lakó magyar állampolgár és az (átmenetileg) itt lakó (vendégeskedő) külföldi között. Hiszen ez utóbbiakat, különösen az Európai Unió polgárait, számos emberi jog illeti meg, de nem minden, ami a magyar állampolgárokat.

„Az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok” [28. § (5) bek.] helyett elég volna: „az Országgyűlésben képviselt pártok”. Vagy: „minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár” [29/A § (2) bek.] Helyesen: választójogosult.

Kedvelt jelzője a zsargonnak az alapvető. Az alapot ugyan nem vetik, hanem ássák; de a nyelvben nincs mindig logika, tehát nem ez a baj vele. Hanem az, hogy kiszorít minden kifejezőbb, helyénvalóbb jelzőt, főként az elsőt, a főt, a legfőbbet s így tovább. A XII. fejezet címében is ott ékeskedik ez a divatszó: Alapvető jogok és kötelességek. Miért ne lenne jobb ez: Alapjogok és kötelességek. Esetleg így: Alapjogok és -kötelességek. A kötőjel jelezné, hogy az itt tárgyalt kötelességek is a társadalmi, állami élet elemi föltételei. Az alapvető jog (8. §) helyett is tömörebb az alapjog. Fölösleges ez a jelző ebben a mondatban: „a büntetőeljárás alapvető rendelkezéseit is alkalmazni kell” [32. § (1) bek.]. Ugyancsak elhagyható ezekben: „A Magyar Honvédség alapvető kötelessége…” [40/A § (1) bek.]. Mindjárt utána: „A Rendőrség alapvető feladata…” [(2) bek.].

Járványos álnévutó az érdekében; itt 11-szer fordul elő. Egy helyen jó a használata. A 42. §-ban a helyi önkormányzat föladatairól szólva mondja az Alkotmány többek között, hogy célja „a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása”. Itt legföljebb a szórenden és egy szón (gyakorlása) változtatnék: „a helyi közhatalom szolgálata a lakosság érdekében”.

A többi szöveghelyen azonban az érdekében legtöbbször a hagyományos, szép, de kivesző végett helyett áll. Itt például a végett volna jó: „A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében…” [2/A § (1) bek.]. Gyakran egyszerű raggal is kifejezhető lenne: „visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen”. Helyesen: orvoslásukra.

A végett névutót álnévutó is próbálja helyettesíteni: céljából. A névutó szerepébe tör az útján meg a tekintetében is. Mindkettőre van példa Alkotmányunk silány stilisztikai igényű szövegében.

3

Nyelvünk sajátsága, a legtöbb európai nyelvtől megkülönböztető jellegzetessége, tömörségének egyik ismérve, hogy a birtokviszonyt nem névmással, hanem raggal, jellel fejezi ki. Ezt ugyanúgy kell őriznünk, ahogy műemlékeinket óvjuk. Az Alkotmánynak ebben is példát kell mutatnia. A nyolc alkalommal használt annak teljesen fölösleges; raggal kifejezhető, sőt többnyire már ki is van fejezve. Éppen ezért mellőzhető a ragozott névmás. Néhány példa: „jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását” [19. § (3) bek. d) pontja]. „A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított…” [26. § (1) bek.]. Itt pótlásul és vagy vagy kötőszó kellene. Hogy melyik, az már jogi döntéstől függ. Mindjárt utána: „Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet…” [(2) bek.] Még mindig ugyanebben a paragrafusban: „ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja”. [(4) bek.] Elhagyása után suta maradna a mondat, de ezen könnyen lehet segíteni: „A köztársasági elnök a tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsért.” [29/B § (4) bek.] Valahogy így: „Ha a köztársasági elnök az Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsérti, tisztségétől megfosztható.” Ez esetben még egy álnévutótól (során) is megszabadultunk. Az, hogy a szándékosan határozószónak helye van-e itt, s ez mentőöv lehet a bűnös államfő számára, előttem nem világos, de az alkotmányjogászok bizonyára fontosságot tulajdonítanak neki, s így valószínűleg megmarad a későbbi változatokban is. Az államfőt vád – úgy látszik – gondatlanságból elkövetett bűn miatt nem érheti. „A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását.” [62. § (1) bek.] Helyesen: szavatolja szabad gyakorlását.

Hasonló ez is: A kormány „meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket” [35. § (1) bek. f) pontja]. Helyesen: megteremti a megvalósulásukhoz [megvalósításukhoz] szükséges föltételeket. Ugyanígy: „A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény…” [76. § (3) bek.]. Helyesen: és használatukról.

Bár csak egyszer használta az Alkotmány szövegezője, idetartozik a fölösleges azt törlése is, mivel szintén nyelvünk sajátsága, a tárgyas igeragozás ellen vét. „A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette.” [26. § (6) bek.]

Hétszer fordul elő az egyes jelző hibás értelemben. Nyolcadik előfordulása helyes: egyesbíró [46. § (3) bek.]. A többi helyen ugyanis nem arról van szó, hogy ’magában álló’, ’egyedi’, hanem hogy néhány, némely, bizonyos. A VIII. fejezet címében is: „A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek.” Innen az egyes jelzőt legszívesebben kihagynám, és csupán névelővel pótolnám (a rendvédelmi szervek), de ha az alkotmányjogászok ragaszkodnának hozzá, így módosítanám a címet: „A Magyar Honvédség és néhány rendvédelmi szerv.”

Hasonló példák még: „egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti” [19/B § (4) bek.]; „egyes üléseknek az összehívásáról” [22. § (2) bek.]; „az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat” [32/B § (4) bek.]. Mindhárom mondatban a bizonyos látszik helyesnek.

Öt ízben használja az Alkotmány az esetén álnévutót, kiszorítva a jól bevált ragokat. Például: „külső fegyveres támadás veszélye esetén…” [19. § (2) bek. n) pontjában]. Helyesen: veszélyekor. Továbbá: „a megbízás idő előtti megszűnése esetén…” (29/D §) Helyesen: megszűnésekor. Mindjárt utána: „A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén…” [29/E § (1) bek.]. Szintén: akadályoztatásakor. Idetartozik a következő bekezdésben előforduló idején is: „A köztársasági elnök helyettesítése idején…” Miért nem jó úgy: helyettesítésekor, esetleg helyettesítése alatt? Ugyancsak hasonló rendeltetésű ragpótló, rögtön egymás után háromszor (!) használt alkalmával. „Ha az első szavazás alkalmával…” [29/B § (3) bek.] „Ha a második szavazás alkalmával…” [(4) bek.]. Itt kétszer egymást követő mondatban! Mindhárom helyen így a helyes: szavazáskor vagy szavazáson. „Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén…” [32/A (2) bek.] Megint: megállapításakor; legföljebb: megállapítása után.

A már említett során négyszer szorítja ki a hagyományos ragot. A köztársasági elnökről van szó: „A tisztsége gyakorlása során…” [31/A § (2) bek.]. Kétszeres birtokviszonyban célszerű az egyik birtokos szón kitenni a ragot. Ez esetben a névelő is megtakarítható: „Tisztségének gyakorlásakor…” Jobb lenne: ellátásakor. Ugyanígy: „Feladatának ellátása során a kormány együttműködik…” [36. § (1) bek.] „A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.” [66. § (3) bek.] Így javaslom: „A munkavégzésben a nők és a fiatalok védelméről külön szabályok [is?] gondoskodnak.” Vagy: rendelkeznek. De még jobb lenne így: „A nők és a fiatalok munkájának védelméről…”

A tévében állandó hirdetés: ezt és ezt a műsort 12 éven aluliak csak felnőttek felügyelete mellett nézhetik. Helyesen: felügyeletével. A nyelvművelő irodalom már rég leszámolt azzal a régi fordulattal, hogy valakit nagy részvét mellett temettek el. Ahelyett, hogy nagy részvéttel… Ugyancsak négyszer fordul elő Alkotmányunkban is ez a már rég elavult, közhelyes kifejezés. Mindjárt a 3. § (1) bekezdésében: „A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak…” A 13. § (2) bekezdésében: „Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott módon, teljes, feltétlen és azonnali kisajátítás mellett lehet.”

4

Újabban az írott nyelv nem ismeri az előtt és az után névutókat. Terpeszkedő kifejezéssel úgy pótolja őket: ezt megelőzően, ezt követően. Sajnos, Alkotmányunkat sem óvták meg ettől a járványtól. „Az Országgyűlés elnöke által ezt követően megküldött törvényt…” [26. § (3) bek.] Itt még az egyébként helyes ezután is fölösleges, hiszen nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés elnöke csak a törvény elfogadása után küldheti meg az államfőnek. Ez ilyen fontos okiratban lazaság, pongyolaság.

Ellentmond annak a tetszetős elvnek, hogy a nyelvi változás az egyszerűsödés, tömörség, tehát az összevonás, kihagyás irányában halad, az amennyiben kötőszói karrierje. Hiszen amit kitúr a helyéről, a ha, sokkal rövidebb. Gyakori az élőszavas előadásban a tautológia: „Ha és amennyiben…” Holott az amennyiben csak az annyiban~amennyiben páros kötőszóként állja meg a helyét.

A mai nyelvművelők engedékenyek a kötőhangzók megítélésében. Öt ízben használ az Alkotmány ilyeneket: egyenlőek, eltérőek, kötelezőek (kétszer), kötelezhetőek. Egy ízben viszont nem: érvényesíthetők (70/K §). Szebb lenne a szöveg a divattal szemben kötőhangzó nélkül.

Akad névelőhiány, egyszer viszont -fölösleg. Terpeszkedő kifejezés a gyakorol (háromszor), a sor kerül valamire (egyszer). Divatszó a kivált ’fölvált’, ’helyettesít’, ’pótol’ jelentésben. Fölösleges a jogi nyelvből elűzhetetlennek látszó, tautológiás nyelvújítási indok, indokol (háromszor); hiszen elég az ok, megokol.

Az Alkotmány szövegének fölösleges túlbonyolítottságára, a divatszavak gátlástalan használatára jó példa az alábbi paragrafus:

„Külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint – a támadással arányos és erre felkészített erőkkel – a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles” [19/E § (1) bek.]. (Mikor idemásoltam e szöveget, számítógépem automatizmusa végig zölddel húzta alá, figyelmeztetve, hogy kerüljem az ilyen hosszú mondatot!) Nem tudom, föltétlenül szükséges-e egyetlen bekezdésbe zsúfolni olyan követelményeket, amelyek netán más törvényekben részletesen szabályozva vannak, vagy az Alkotmány alapján lehetnek, de ezen most, amikor pótlására teszek kísérletet, nem változtatok.

A történő helyettesíthető a hasonló alakzatokban elfogadható való szóval, mint alább így is találjuk. Ám még jobb lenne szórendi átalakítással kiküszöbölni e nehézkes szerkezetet. Javaslatom:

„A Magyarország területére betört külső fegyveres csoportok támadásának elhárítására, az ország megoltalmazására a honi és szövetséges légvédelmi és repülő erőkkel, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelmére a kormány – a köztársasági elnöktől jóváhagyott terv szerint, a támadással arányos erőkkel – a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetéséig azonnal intézkedni köteles.” De még jobbnak tartanám, ha a bekezdés az alannyal kezdődnék: „A kormány a Magyarország területére betört” stb.

5

Ez a példa már a helyesírást is érinti. Az Alkotmány, az Országgyűlés nagy kezdőbetűvel írandó; a kormány nem. Ahogyan, érdekes, a VII. fejezet címében az Alkotmány is helyesen kisbetűvel írja. A helyesírás ugyanis nem a tisztelet vagy kivált a hódolat kifejezésének eszköze. A VIII. fejezet címében helyesen szerepel a Magyar Honvédség; utána a 40/A paragrafusban szükségtelen újra és újra ismételgetni: takarékosabb lenne a továbbiakban egyszerűen honvédségről írni. Kis kezdőbetűvel, ahogyan a rendőrség is így írandó (2. bek.).

A képviselő-testületet az Alkotmány hol (hibásan) egybeírja, hol (helyesen) kötőjellel.

Szórendi cserére is szükség van. Néhány példa: „Az Országgyűlés elnököt, alelnököket és jegyzőket választ tagjai sorából.” [21. § (1) bek.] Helyesebb: „Az Országgyűlés tagjainak sorából elnököt…”. „A köztársasági elnök a törvényt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak; ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.” [26. § (4) bek.] Helyesen: „A köztársasági elnök a törvényt, ha valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőig véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak.” „Az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is.” [28. § (1) bek.] Helyesebb: „Az Országgyűlés megbízatásának lejárta előtt is kimondhatja föloszlását.” A 30. § (1) bekezdésében a gondolatjelek közti mondatban: „a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet kivéve”. A „Kosztolányi-törvény” szerint az olvasót a másodperc töredékéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk; itt azzal, hogy mit akarunk a szerzői joggal… Jobb lenne tehát ezzel kezdeni: „kivéve a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet”. Ez a „szerzői jogi védelem alá eső” sem tetszik nekem, de félek, hogy jogi ismereteim híján nem tudnám jobb magyarsággal átfogalmazni. Talán mégis így szebb lenne: „szerzői jogi védelemben részesülő tevékenység”.

A 40/C § (2) bekezdése: „A Kormány az (1) bekezdés alapján hozott döntéséről haladéktalanul beszámol az Országgyűlésnek a köztársasági elnök egyidejű tájékoztatása mellett.” Helyesen: „A kormány az (1) bekezdés alapján hozott döntéséről a köztársasági elnök egyidejű tájékoztatásával haladéktalanul beszámol az Országgyűlésnek.” A 44. § (3) bekezdésében: „A jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása meghosszabbodik az időközi választás napjáig.” Jobb lenne így: „A jelöltek hiányában elmaradt választás miatt a képviselő-testület megbízatása az időközi választás napjáig meghosszabbodik.” Az 55. § (2) bekezdésében: „A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.” Javaslatom: „A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni, és letartóztatásáról vagy szabadlábra helyezéséről megokolt, írásbeli határozatban haladéktalanul dönteni.” Az 57. § (3) bekezdésében: „A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.” Helyesen: „A védő a védelemben kifejtett véleménye miatt nem vonható felelősségre.”

6

Vannak fölösleges mondatok, szavak. Ilyen a köztársasági elnökről szóló fejezetnek a 29/B §-a (1) bekezdésében ez a mondat: „A jelölést az Országgyűlés elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani.” Ez evidencia; a jelölésnek akkor van értelme, ha a róla való szavazás előtt nyújtják be. Előtte a 28/C § (6) bekezdésében az ügydöntő népszavazásról van szó. Akkor érvényes, ha az öszszes választópolgár több mint negyede „a megfogalmazott kérdésre” azonos választ adott. Az idézőjelek közti szavakra nincs szükség. Fecsegés, töltelék, pongyolaság, Alkotmányban nincs helye.

A 29/D §-ban a választás kiírt jelzője, a 31/A § (4) bekezdésében a „meghozatalától kezdődően” dőlten szedett szava, a 32/C § (1) bekezdésében az „ennek keretében” ugyanilyen fölösleges.

Ez utóbbi paragrafusnak (2) bekezdésében ismét egész mondat szükségtelen: „Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést.” A második mondat tömören: „Erről évente jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést.” Az évente nincs az eredetiben, de nyilvánvalóan hiányzik. Máskülönben csak egyszer, tehát négyévente volna jelentésre kötelezve!

A 33. § (5) bekezdésében ezt olvassuk: „A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A Kormány tagjai a Kormány megalakulása után az Országgyűlés előtt esküt tesznek.” Minek itt „a Kormány megalakulása után”? Előtte nyilván nem tehetnek esküt!

37. § (2) bekezdés: „A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a kormány határozatainak megfelelően vezetik…”. Tautológia: teljesen elég így: a jogszabályoknak

A 70/G § (1) bekezdése: „A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.” Nem tudok különbséget tenni a tanszabadság és a tanítás szabadsága között. Egyik fölösleges. Ez az ismét lazán fogalmazott paragrafus tömören így szólhatna: „A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet, az oktatás szabadságát.”

7

Végül egy stiláris javaslat. Nyelvünk minden negyedik magánhangzója rövid nyílt e. Ez teszi beszédünket – főként külföldi fül számára – egyhangúvá. Írásban meg szürkévé stílusunkat; de mindig arra kell gondolnunk, hogy szövegünket fölolvassák, tehát a hangzására is. Az Alkotmány nyelvhelyességi szempontú átfésülése – itt az alkalom – módot adna a fel igekötőnek fölcserélésére az irodalmi nyelvben azonos jogú, tehát nem nyelvjárásias föl párjával. Legalább ott, ahol az utána következő szó tele van e-vel (felett, feltétlen, feltéve, felfegyverkezve, legfeljebb stb.).

Adyt szoktam példának állítani. A magyar irodalom főként Kazinczy, Kölcsey meg a debreceniek révén a 18/19. század fordulóján a szatmári, szilágysági, kálvinista e-ző nyelv mellett döntött, szemben Dugonics, a szegediek, dél-dunántúliak pápista ö-ző írásmódjával. Ady szilágysági, tehát Érmindszenten, Zilahon, Nagykárolyban, mindenütt e-ző környezetben nőtt föl, anyanyelve e-ző. Mégis, nem tudom, tudatosan-e vagy ösztönösen, de megérezte, hogy költői nyelve változatosabb, szebb lesz, ha – ahol csak lehet – az ö-ző változattal él. Ezért ilyen még a címe is költeményeinek: A föl-földobott kő; A föltámadás szomorúsága; Föl-föl, uram; Fölkelések és feledkezések; Fölszállott a páva… Nem fel-feldobott kő!

8

Noha a rendszerváltoztatás óta többen kísérleteztek új alkotmány szövegezésével, ezek az Országgyűlés mai összetétele miatt a T. Ház elé sem jutottak; elfogadásuk pedig végképpen kétséges. De a föntiek talán a parlamenti patkó mindkét oldalán ülőket meggyőzhették arról, hogy érdemi változtatás nélkül, pusztán a lyukas szerkezet átrendezésével és a nyelvi hibák kiszűrésével újraforgalmazott Alkotmányra igent mondjanak. Ha illetékes, a kormány vagy a T. Ház, megbíz bennünket, barátommal, Tóth Károllyal, a Szegedi Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének docensével átfésüljük a mai szöveget, és előterjesztjük javaslatunkat. Két hét alatt megleszünk vele. Nem várunk érte milliókat, mint a hírhedt „tanulmányírók”.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.