Archívum

Napszúrás

2007. december

ölébe veszi és keres fejemben
az Éj Asszonya pelárgóniát

Kupányi dinnyelé meg kétség kavargott bennem
akkor mellemre ült a Sámán
zöld pata az egyik
hófehér szárny a másik lábán

a szex felől is kérdezett többek közt
nyers spenótot rágott
akkor fölültem súlytalan és láttam
deréktól fölfeszülni a világot

ajtókat mosok le     horgolok
uborkát kovászolok
ki ellenemre élt és halt
most faggat
és én válaszolok

fölülről nézem az eget
aki egykor értem élt velem
súgva hogy nem ér semmi félelem
most ágyékig szentelt vízben emleget

ilyenkor és most is fölkelek
a Bhagavad-Gitából olvasok egy passzust
déli árnyékom nyergelem
41 fokon lelem a Parnasszust

ők tegnap akasztottak
ma már sikkasztottak – – –
mi eltűnünk kopasz üstökünk
szőrén-szálán

a képzelet önállósulva szörfözik
mocsárban     két falábon állván

halált arat a kasza
rikkant     kacag a gazda
bundamagot vet a forró tarlón
azt hiszi     a télen majd dús eget
pedig csak asszonyszőrmét markol

vackorfa alatt melegek hetyerésznek
vodkát hánynak
meg fittyet a napnak
s itt az egésznek

forrok és hűlök
ennék de iszom
jön éji langyoson altesti torna
hogy kettészakad a szívizom

nincs megállás     tovább
vendettás a nap már odafönn
vinnyog a termés Kibéden   Makón
a hagymaföldekön

őrült vágja a rendet napkenet nélkül
níveára a tehén termel
hűvös alomban a sok pohárnok
a népre inni most egyikük sem mer

nincs apelláta
nő a vadsaláta
a bíró a magasban merkel*
cikkanva kacsint egy unióst
és elhúz
kisingben fölöttünk Angela Merkel

szakrális szarka cinkének recsegi
kicsikém     mondd a lényeget
a szomszéd kutyája gyógytornáz
leveleit hullatja a postás réveteg

házam előtt szárnyas úthenger
a szentháromság ellen agitál
röptömben rikkantok ideföntről
ne bánd amit megettél megittál

ni     akivel tegnap háltam
először s utoljára
rongy fél bocskorban ríva szemrehány
így elmenni tőlem     nem állja

házasságba esdve loholó
hasára lehajtott fejjel lihegem
a mosóport ismét elfeledtem
mi lesz velünk így édes Istenem
delelőn     délibáb     nirvána
ágasán illegve befelé osonnék
mikor égi szózat rebben föl alólam
jöjj be édesem     a port majd
szerezze be a mosógép

maradék meggyet karcsú fámról
talajgyalu zabálja mohón
tésztát dagasztok sütéshez
ember     nincs benne alkohol
nincs     pici pofám
se fesz se szesz
e világra csak így hasonlíthatok
jöjj     csákányoljunk jeget a fűtéshez
mielőtt magam is hagyok
csapot papot

semmi sem végleges
az élet végtelen
így élj a mának
kérek még két felest
csak nekem s az imám**-nak

uborkát kovászolok
nem nagyon nehéz dolog
ez a nő undorral löki el a banánt
az innenső féltekén
tisztességes nő a fenekén
ezt gyantázza szerelem gyanánt – – –

feszíti ajkam a patás-szárnyas
belé citromlevet tölt
ne félj mert jő a ráadás
ott lúgot vedelsz majd nem sört

ölébe veszi s keres fejemben
az Éj Asszonya pelárgóniát
apostolok lihegnek át a temetőn
mind törpe     nincs egy Góliát

Nem páráll a föld, fa, nincs neki. Ami kihallik,
az is elhalkul s elhal a rekkenőségben. Csak úgy,
a forró semmiből perzselődik a testült lélekhez,
négyzetaraszonként simítván az eget – – –

– Áldjon meg az Isten azzal, akit szeretsz.
– Nem szeretek én mást, édesegy angyalom,
sem a nagy hegyekben, sem a domboldalon,
tengerek világán barátszegfűt szedtem,
úgy vártam, hogy elhúz a bánat felettem,
virágom elhervadt, magam is utána,
nincs itt ki szeretne, nincs itt aki szánna,
éjjelem, nappalom együvé habarva,
még élek téblábon elevenen halva,
nyiss reám csillagot, zábéját az égnek,
bizonyos vagyok, hogy akárhol elérlek,
e savós világból érkezem illattal,
mert bizony nélküled nincs ami marasztal,
kegyelemkenyered rögvest elfogadnám,
szólhatnál idefönn, ahogyan idelenn…

– Bocsásd bé, jó Atyám, tiéd a kegyelem!
fordulnak a darvak jobb világok felé,
egyetlen jó szavad őt is megmentené,
hétszer is szenvedte, hogy hezza rossz valék,
alig van élete, az is csak maradék –

Töpreng az Úr Isten, s szólala ekképpen:
a te kívánságod e percen megértem,
s a te óhajtásod a földön bétöltöm:
legyen ott a párod az én igaz költőm!

Lerongyolódva csontig,
halántékán szívdobogással –
vissza úgy érkezett,
akár egy álombéli sóhajon
az ezüst ékezet.

* Kimeredt szemmel, sértett haraggal áll szemben; tájszó.

** Mohamedán egyházi vagy világi fejedelem, a próféta utóda.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.