Archívum

Xántus

Jász Attila
2007. január


[Részletek egy verses regényből]

Eltűnt kor

Egy eltűnt korból jöttem
De nekem így jó olyan egy
Szerűen akarok élni mint
A síksági indiánok minél

Közelebb a földhöz közel
A növényekhez füvekhez
Virágokhoz kőzetekhez áll
Atokhoz olyan egyszerűen

Akarok élni amennyire az
Isten vagy a Nagy Szellem
Engedi olyan életet akarok
Amilyet ő szánt nekem a

Milyenről ő gondoskodik
Olyan egyszerűen akarok
Élni mint aki egy letűnt
Korba tér vissza olyan egy

Szerűen mintha el se ment
Meg se született volna.

7 dollár

Hét dollárral zsebemben léptem partra
Modern Kolumbuszként hogy felfedez
Zem önmagam rejtett lehetőségeit hét
Dollárral léptem a Semmi új birodalmába

Hogy új életet kezdhessek lehessek valaki
De addig még rikkancs matróz boltossegéd
Zongoratanító földmérő nyelvtanár leszek
De addig még évek telnek el miközben Indiát

Keresem csak lassan nyugszom bele
Ismerem fel hogy mindvégig egy
Másik Magyarországot kerestem
De nincsen.

Ha egyszer

Ha egyszer majd tényleg elmondom
Elmondanám mi is történt velünk
Mindenhol pontosan tudják mikor
S mire is emlékezünk ha éppen és

Hogy mit is nem felejtünk el soha
Mi történt Muhinál és Mohácsnál
Mi volt Segesvárnál s akkor azt is
Pákozdnál vagy a munkácsi várnál

Nándorfehérvárnál meg Óvárnál
Miért is szeretünk szomorkodni
Sajnáltatni magunkat persze de az
Ért voltak nekünk szép emlékeink

Egyszer
Tényleg
Mindezt
El kéne mondani mindenkinek

De nem mondhatom el senkinek.

Honvédzászlóalj

Hiába gyerekként még
De emlékszem a helyre
A völgy bejáratánál
A régi romok között

Az ősöreg fák alatt
Rózsaszín árvacsalán
Árválkodik tömegestül
A magyar katonák ők

Szemben a gyermek
Láncfű sárga virágaival
Magával az ellenséggel
Míg az árvacsalán így

Egyeztünk meg egy
Zászlóaljnyi honvéd
Magyar katona ezért
Soha nem bántottuk

Irtottuk volna őket ellen
Ben a sárga kutyákat ü
Töttük vágtuk ahogy cs
Ak bírtuk előre hát ma

Gyarok előre katonák!

A szabadság mámora

A végén mindenki megőrül
Állítólag én is a szabadság
Mámorának keresésében
Miként a döblingi remete

De lehet-e egyáltalán e betegség
Nélkül élni meghalok inkább
Hisz épp jó nap ez a halálra
Ahogy a sziúk is mondják

Mint ahogy bármelyik az.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.