×

A régi ház

L. Simon László

2006 // 11
Ez a régi ház,
rücskös vakolattal,
kinyújtott kezemmel végigsimítom
az öregedő fal árkait, réseit:
körbe-körbe szaladunk.

Utólag olyan egyszerűnek tűnnek a dolgok,
mintha a tévében néznénk
a saját életünket,
egy kevéssé híres színész alakításában,
és az ember már nem tudja,
valójában mi történt vele.
Mi az, ami vele történt meg,
s nem valamelyik szereplővel
egy másik filmben.

De ez a régi ház a mienk,
a mienk volt,
a nagyapáméké,
itt fogócskáztunk,
itt másztunk fel a padlásra,
egrest ettünk, málnát,
tátikát csíptettünk az ujjainkra,
és a kútról hoztuk a vizet.

Ismeretlen emberek terheit cipelem,
így könnyebb,
könnyebb elviselni,
hogy minden kép és költemény,
hogy bentről nézem,
ahogy kint fogócskázunk,
kergetünk valamit,
de egy pillanatra megállok,
s belesvén a borostyánnal körbenőtt
kis ablakon
egy régi ismerős
néz rám vissza,
s egyszerre kérdezzük meg:
én ki vagyok?

Program

Szavakon túl 3.

Amit tudni akartál a művészetről, de sosem merted megkérdezni

Új beszélgetéssorozatunkban művészekkel beszélgetünk a művészeti területek különbségeiről és kapcsolódási pontjairól.

Bővebben

 

Pannon Filharmonikusok

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Eredményhirdetés

Ajánló

A Kortárs februári számából ajánljuk

Farkas Wellmann Éva: Becsukok most
Tóbiás Áron: Sorsok, utak, életek ’56
Szigethy Gábor: Napló múltidőben 1957. február
Vasy Géza: Nagy László

Szakolczay Lajos: Erkölcs, bátorság, rendíthetetlen hit „Támadó tűz voltunk”

Bővebben