×

A lét pillantása; Vásárfia kaleidoszkóp

Czigány György

2005 // 04
A lét pillantása

Se én és senki hű szerettem
nincs sehol már, csak itt egyetlen
Euridike-pillanatban:
hogy ezért életünket adtam,
nem kár, hozzám közel hajoltak,
megvannak mind a holtak.
Megvolt, még van s az egymásután léte
a nincs-jelenben rendeződik térbe,
ahol elménk halottas háza
napjainkat kiterítve vigyázza
a mezítelenné sápadt színeket.
Kiszáradt, megbámulható lelet
a szőlőszem a présben, téglatonnák
óvóhely-tűzvész karjaiba fonták,
romfalak háltak vele odalenn.
Kis szőke lányból van e pergamen:
telefirkálhatjuk-e testét,
ígérve jövendő szerelmét? –
darabka lét a szűnő pillanatban.
Nem egyszer halunk meg, de szakadatlan.
Sírkamra-kellék: megtestesült álom
mintha mintázná mozdulatlanságom.
Különös múzeumi tárgy, nem is temették.
Képzeletünknél szegényebb az emlék:
a lányarc-derengésben megbukott
teremtés fénye, és minden, ami tünde
mégis, mintha Isten csukott
szemhéja alá menekülne.

Vásárfia kaleidoszkóp

Súlya lehet lélegzetének,
ha szárnya a körhinta-létnek.
Hűtlenül hagyja el térdeit
– virág nyílt – szoknya emelkedik.
Égő, távoli katedrális
lehet egy levetkezett lány is:
megáll hócsipke-kövületben,
fölnyújtózó önkívületben.
Rozetta szíve gyúl ki s márvány
alakban mennyei szivárvány.
Hajcsatja az fönn, vagy csillag ég? –
tüzeit elrejti még az ég.

Pályázat

A Kortárs folyóirat pályázatot hirdet tudományos értékezés készítésére.

Bővebben

Pályázat

A Kortárs folyóirat esszépályázatot hirdet Európa, Európa… címmel.

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs július-augusztusi számából ajánljuk

Sajó László Juhász Ferenc sírja 

Vincze Ferenc: Ahová Isten kuporodik

Ambrus Lajos: Kert-ember monológja

Márkus Béla: „...leszek, aki vagyok” – Sütő András életműve körül

Szigethy Gábor: Hol volt, hol nem volt Írószövetség…

Monostori Imre: Ács Margit / Párbaj

Bővebben