Archívum

Érintések; Kísértések; Az égi madár búcsúja

Tamás Menyhért
2004. október


Érintések

1

Csakis itt lent:
a föld érintésével
érintheted meg az Istent!

2

Agyonnyűtt térkép,
apám ujjbegye poklait járja,
a hamu századát keresztül-kasul!

3

Krisztus után XX. sz.:
kor, plusz
újjátetemült Korpusz!

Kísértések

1

Olvastalak, tetszetős, ahogy székely-
mód rovod a sorokat, bájul fölém egy
időbe-homályló arc, jottányit, annyit
se engedj hazáig-menekített szavaid-
ból, hisz magad vagy az ősnyomat,
micsoda ünnep, micsoda fénylet vár,
ha netalántán, évek százada múltán,
énekeidre zizzen a múzeumi ásó!

2

Úgy, úgy, koréretten, biztat, lazul
bólintásra megannyi másult fej,
korérett, ahogy magadba, magatok-
ba marsz, csak így nyerheted meg
a megnyerhetetlent – s máris nyesé-
sembe fog; ennyi, nem több! A töb-
bért többet várunk: hited árnyékolá-
sát, ruhád, látásod cseréjét, divatozz,
divatozz, semmint mélyedhez igazodj,
mélyedhez, ahová sorsodat kötötted.
Oda se neki, ha lábadra szárad a for-
rás, elfogy alólad a visszavezető út,
szomjult szádból az IMA…

3

Végül itt állok én, a magam minden-
napos megkísértésével; szálfákkal a
szememben!

Az égi madár búcsúja

In memoriam M. Zs.

Túljutván ezer és ezer csodátlan csodán,
fordít végtelenjén a vágy, mindinkább
lefelé húz, poggyászom az ég; véti ma-
gasát szárnyam – ideje, nagyon is ideje,
hogy visszaadjam nevemet a földnek…

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.