Archívum

A Nibelung-lakópark

drámarészlet
Térey János
2004. szeptember

(Hagen padlásszobája a Kaiserstrassén. Hagen az ágyán forgolódik, és álmában először Gerda, majd Dankwart képe jelenik meg.)

GERDA

(átszellemülten)

A Pusztítót ünneplem: ősgonoszt űz,

És lángszórója nyelve – tisztítótűz!

Szeretem: ő a legkisebb fiú

A Wotanverte, jéghideg családban,

S míg visszaszerzi alanyi jogú

Részét, vakon szolgáljuk mindahányan.

Amilyen erős, éppolyan kicsi,

De nem látom se törpének, se gnómnak;

Csak önmagától kell megvédeni,

És óriásokat dönt földre holnap.

DANKWART

(derűs elragadtatás)

Imádom az angyalfekete angyalt,

Ha káromkodni oltárnál tanít,

S pofon üti a mennyekig magasztalt

Nómenklatúrát; vallást alapít,

S fölszárítja a friedrichstadti aszfalt

Feketéllő vizesnyolcasait…

A nap remittendáját visszaküldi

A feladónak! Egyenes beszéd:

„Ha Siegfried sem tud ellenünk szegülni,

Fölgyújtjuk, mint a Föld fölöslegét!”

GERDA

Imádom, hogyha összegyűr az ágyban,

És méhemig nyilall eleven áram…

Szavain csüggök, mert delejesen

Izgalmas férfi; kapkodom fejem,

Hogy hágnak igéi egymás nyakába,

Mikor a gyűrű titkát magyarázza.

„Hány évig forgott kormos ujjakon!

S ha összes hordozóját tönkretette,

Áldásként illik majd az én kezemre,

Ha legvégül megkaparinthatom!”

DANKWART

Hamu alatt parázs! A föld alatti

Napot láttam kihunyni, s most lobogni!

Szemében perzselő sugárözön,

Árnyék-eszmékben csillámló karizma;

Nem nyugszik, míg Wotant le nem taszítja

Komoly trónjáról, amíg kő kövön

Fekszik; és hogyha Fafnerek, Fasoltok

Bábellé tornyozták a törpe Wormsot –

A talmi művön epésen mulat,

S aláaknázza legszebb tornyukat…

(Hagen fölébred, és kidörgöli az álmot a szeméből. Könyvet emel föl az éjjeliszekrényről, és a bejelölt helyen fölüti.)

HAGEN

Utasításra vártam, mint jónevű elődöm,

S épp mint ő, Nostradamus kulcsművét rágtam át.

Akkor teljes a bosszúm, ha hóhérként betöltöm

Köszvény gyötörte jósunk homályos jóslatát…

l. centuria és 87.

Vers – hátborzongató kép elevenedik:

„A Föld gyomrában egy roppant étvágyu máglya

Gyullad, s megrengeti Új Város tornyait;

Arethusa ecsetjét a vérfolyóba mártja,

S két szikkadt szirt csatája eltart pár hónapig.”

Mérget termel a beteg képzelet, de

Legyen vezérem most a mérges eszme!

Lássuk csak!… Csinos végkifejlet ez, nem?

Valóvá bűvölöm, tanúm az ég;

S a harc emberfölötti örömét

Érzem pezsdülni minden idegemben,

Míg fontolom a bosszú dátumát…

Parancs e prófécia, mint a törvény;

Hunyt szemmel követem a csillagösvény

Valamennyi baráti vándorát.

(Tekintetét a billenőablakra függeszti.)

…S már készülődöm, fölkent végrehajtó,

És büntetést oszt begyógyult kezem;

Az őszi ég visszáján, a kavargó

Worms közepén a tornyot meglelem,

A tőke tornyát egy füstös köröndön…

S mint Nidhögg helytartója, földre döntöm!

(A kivetítőn megjelenik a Notung-torony képe, esti díszkivilágításban.)

A tornyok tornya, melyik volna más?

Ketyegni kezd az ördög ekrazitja,

S a törvény pilléreit meglazítja

Egyetlen fülrepesztő robbanás.

Munkás nyarunk volt! Pinceműhelyünkben

Kevertünk kártékony koktélokat;

Salétrom, kénsav, nitrát forrt az üstben,

S raklapszám gyűltek dinamitrudak…

Mi hatna sokkoló áramütésként

Siegfriedre? – Bombánktól bedobja végképp

A törölközőt! Sokkterápia

Ébreszti rá hibbant hibáira!

Eldőlni látja majd a kardkeresztet,

S Worms romjain ő is kardjába dől,

S majd Nibelheimban nirvánára lelhet,

Ha porfelleg száll Niederland felől.

Az F & F hiába tatarozta

A bűnös várost – most hull szerteszét!

Így jár, ki a pokolra alapozza

A mennybemenetel épületét.

A képrombolás is dicséretes bűn,

Ha kontár vásznát hasogatja föl

Késünk; a talmi szebben tündököl,

De színaranyhoz köt csupán az esküm.

(Nyújtózkozdik, és égnek löki a karjait.)

Lássunk munkához, két bölcs harcosom!

Terepre kísér délben a kipróbált

Dankwart, s a gyűlölet gyújtózsinórját

Mindig hű Gerdám kezébe adom:

Mélypincénkből az áradat ha föltör,

Gátszaggatásban ő segít nekem;

Nehéz szülés lesz, nem kételkedem,

De csodát várok egy fogékony öltől…

A rendbontásra legjobb alkalom,

Ha kedden szállunk harcba, Mars-napon;

S mikor a Mars belép a Skorpió jegyébe,

Halottra válik Siegfried napbarnitotta képe,

S rovást vés homlokára az éber rettenet – –

Burjánzik kertem, a haláltenyészet;

Hadd feledtesse a Fekete Péntek

Bohóctréfáit a Katasztrófa-Kedd.

(Elindul a fürdőszoba felé.)

(Részlet a készülő verses drámából.)

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.