Archívum

Helyzetjelentés újév napján (2004); Ínségesek balladája

Marsall László
2004. április


Helyzetjelentés újév napján (2004)

A „Haszon” című listán
nevem alig található,
s ha apró betűvel írva,
szükségeltetik szemüveg.
Szándékom: idők ellen,
a „korszerűk”, az „együtt-haladók”
a „bátran előre!” egyösvényű
delikát világból esni-
esni alá a szél méhében,
érinteni a torony csúcsát
odafönt és a lapulevelet
idelent, asszonyi Hold-
s Napkelte borzongós idején.

Ha létezik egyetlenegy
csöppecske, elpárolgó,
rátapadok e gömböcskére:
halálom s röptém irányát-
útját, idejét nem tudom.
Föl-le, parányka „Én-ség”
– hiány-hiánya eszes könyvelésnek.
Az Őrök nem beszélnek,
similis simili gaudet,
Örökmozgó az Egyetlen Úr itatósa.

Ínségesek balladája

Van itt élő, ki félhalott,
torkába nyelve beesett,
aligha fűbe-harapott,
aligha pitty-potty baleset,
példázatocska, kis eset.
Aprócska mag Ő, ha kikel,
rád küldheti a rossebet.
Az állatot etetni kell.

Nagy háza van és pénze sok,
nincs megbánása, nincs „feszély”,
hiszi, az éhes ordasok
vonítása csak fél-veszély.
Föltámad újra, ó! tökély!
Akad még dundi anyamell,
ősbiztonság ez, nem esély.
Az állatot etetni kell.

Világ szegénye bámuldoz,
ott van, ott a mennyezet,
sarkában teszi: ájuldoz,
pókhálót sző-sző, szövöget,
ugró macskát, se vérebet
nem uszítnak rá, kitelel,
jöhetnek füstök, bélszelek.
Az állatot etetni kell.

Herceg, e múló felvilágban
ilyes lény sose szerepel,
látnák a szívét ólomzsákban.
Az állatot etetni kell.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.