×

Mesterek tévedése

Jász Attila

2004 // 03



„Mestereim nem tévedhetetlenek.” Olvasom
egy ismeretlen vagy ismeretlenül hangzó nevű
lengyel költőtől, aki a mesterem is lehetne. Fiatal,
vagy csak lendületes, friss és határozott hangú.

Mindenféle olvasmányélményeiről természetesen beszél,
gyakorta természeti képekkel érzékeltetve a nehéz részeket.
Részletet tologat, mozaikdarabokat az egész felé. Feléd.
Felém, kinek a tanácsára vár. Hisz nem tévedhetetlen.

A láthatár szélén minden reggel felbukkan a napkorong,
várja, hogy időben észrevegyük, akár egy víziaknát
a repülőgép-anyahajó. Aztán megy tovább, beível szépen
a fejünk fölé, fölfeszül a jelentés. (Akár egy jelenés.)

Ezt a mutatványt igazán irigylem tőle,
hiszen mindig más írja meg azt a verset,
amit én szerettem volna. (Itt majdnem fejedelmi,
vagyis elbizonytalanító többest használtam.)

De mindezzel csak olvasóként szembesülök.
Párbeszélek. És éppen ezért pillanatnyi mesteremnek
nevezem A. Z.-t, akit nemrég fedeztem fel,
és aki természetesen szintén nem tévedhetetlen.

Szerencsére. Változékony és megbízható, akár a tavaszi szél.
Vagy a vibráló nyári aszfalt, miközben az eső
igyekszik láthatatlan lyukakat ütni testén.
Felszáradnak hamar e felfedezés friss nyomai.

Program

Szavakon túl 3.

Amit tudni akartál a művészetről, de sosem merted megkérdezni

Új beszélgetéssorozatunkban művészekkel beszélgetünk a művészeti területek különbségeiről és kapcsolódási pontjairól.

Bővebben

 

Pannon Filharmonikusok

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Eredményhirdetés

Ajánló

A Kortárs februári számából ajánljuk

Farkas Wellmann Éva: Becsukok most
Tóbiás Áron: Sorsok, utak, életek ’56
Szigethy Gábor: Napló múltidőben 1957. február
Vasy Géza: Nagy László

Szakolczay Lajos: Erkölcs, bátorság, rendíthetetlen hit „Támadó tűz voltunk”

Bővebben