×

A Naphimnusz Dsida-féle fordításának csorbítatlan szövege

Mózes Huba

2003 // 11
A XIII. század bibliai ihletésű, umbriai nyelvjárásban írott költői remekét, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát más fordítók mellett Dsida Jenő is megszólaltatta magyarul. Fordítása első ízben a Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Lapok 1934. augusztus 26-i számában látott napvilágot, majd 1935-ben a kolozsvári Keleti Újság hasábjain is megjelent. Viszontagságai ekkor kezdődtek. Az újraközlés alkalmával ugyanis szövegéből a „Tűz testvérünk”-re utaló három sor kihullott, s ennek következtében csonkává és versenyképtelenné vált. De a későbbiekben egyéb is történt vele. Első sorába (például az Összegyűjtött versek és műfordítások meg a Légy már legenda című, Dsida megismertetésében kiemelkedő szerepet vállaló kiadvány lapjain) értelemzavaró sajtóhiba került – „Felséges Úr, mindenható s jónak mindenek felett!” –, amely annak az olvasónak is kedvét szegi, aki a szöveg csonkaságát esetleg fel sem ismerte. Ilyen viszontagságok után jó visszatérnünk a Naphimnusz lírai lényegét szuggesztíven közvetítő, csorbítatlan poéticitású sorokhoz.

Következzék tehát a Cantico di frate Sole Dsida-féle tolmácsolásának az Erdélyi Lapok hasábjairól változtatás nélkül átvett, csonkítatlan és torzítástól mentes szövege.

Assisi Szent Ferenc

Cantico di frate Sole

Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Mind Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.

Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.

Áldjon, én Uram, a mi öcsénk a Szél
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.

Áldjon, én Uram, hugunk a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.

Áldjon, Uram, mi testvérünk a Tűz,
kit világul az éjszakába gyújtasz.
Szépséges és hatalmas, erős és felvidult az.

Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok szines virággal élénk.

Áldjon, én Uram,
minden ember, kit háboruság, baj, gyötrelem ért,
de tűr és megbocsájt szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.

Áldjon, én Uram,
mi nővérünk a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.

Dicsérjétek s áldjátok az Urat
s adjatok hálát Neki
s roppant alázattal szolgáljatok Neki!



Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs októberi számából ajánljuk

Markó Béla: Sebhely

Apró István: Kertek, borok, emberek

Soltész Márton: Debreceni Georgikon. Közelítések Szabó magda Abigél című regényéhez

Dr. Pető Zsolt Csaba: Fodor Ákos / Zaj-szünet

Bővebben