×

Maradtam úrfi; Kilencedik

Szöllősi Zoltán

2003 // 04


Maradtam úrfi


Forgatja sok-sok tenyerét,
magyarázgat a fa –
címtelen nénémnek elég
volt írnom sehova.

Tanyám birodalmi város,
kívül hordja lelkét,
könnyem, Ádám könnye, sáros –
hát teremtődöm még.

Szárnyát galamb, húzza sután
fényét utcalámpa,
fal gőzöl a részeg után,
felhugyozott árnya.

Magamban, hű bolond, sokat
beszélek s magyarul,
Bercsényi úr lába rohad,
Rákóczi úr gyalul.

Ablak sötétlik százezer,
irtóztató hiány,
ablak világít százezer,
irtóztató magány.

Nől tengerem fulladásig,
teljében fönn a Hold,
ifjak, rút békakirályfik,
koronás csillagok.

Maradtam úrfi, hadakkal
lépő évek alján,
számon a félretaposott dal,
s rí bajuszom kajlán.

Él szerelmem, él a szomjam,
ország s bánat nekem,
magam kell csokorba fogjam –
egy asszonyé legyen.

Kilencedik


November, nem ember,
gyász a kalapja,
nem láttam még szemét,
Napot két napja.

Vassá hűlt az arany,
hideg a fűszál,
virradatom helyén
fekete füst száll.

Hónap, kilencedik,
holtra szül holtat,
pogány számítása
engem is halni nógat.

Forradalmak útját
járom, körre kört,
temető és város
megint összenőtt.

Pannon Filharmonikusok

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Eredményhirdetés

Ajánló

A Kortárs decemberi számából ajánljuk

Tandori Dezső: Út fordulói
Hekler Melinda beszélgetése Eötvös Péterrel
Zsille Gábor: A félreértés. Tömörkény 150
Bányai Tibor Márk: G. István László: Repülő szőnyeg

 

Bővebben