×

Maradtam úrfi; Kilencedik

Szöllősi Zoltán

2003 // 04


Maradtam úrfi


Forgatja sok-sok tenyerét,
magyarázgat a fa –
címtelen nénémnek elég
volt írnom sehova.

Tanyám birodalmi város,
kívül hordja lelkét,
könnyem, Ádám könnye, sáros –
hát teremtődöm még.

Szárnyát galamb, húzza sután
fényét utcalámpa,
fal gőzöl a részeg után,
felhugyozott árnya.

Magamban, hű bolond, sokat
beszélek s magyarul,
Bercsényi úr lába rohad,
Rákóczi úr gyalul.

Ablak sötétlik százezer,
irtóztató hiány,
ablak világít százezer,
irtóztató magány.

Nől tengerem fulladásig,
teljében fönn a Hold,
ifjak, rút békakirályfik,
koronás csillagok.

Maradtam úrfi, hadakkal
lépő évek alján,
számon a félretaposott dal,
s rí bajuszom kajlán.

Él szerelmem, él a szomjam,
ország s bánat nekem,
magam kell csokorba fogjam –
egy asszonyé legyen.

Kilencedik


November, nem ember,
gyász a kalapja,
nem láttam még szemét,
Napot két napja.

Vassá hűlt az arany,
hideg a fűszál,
virradatom helyén
fekete füst száll.

Hónap, kilencedik,
holtra szül holtat,
pogány számítása
engem is halni nógat.

Forradalmak útját
járom, körre kört,
temető és város
megint összenőtt.

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Ajánló

A Kortárs áprilisi számából ajánljuk

Koblenc Zsuzsanna: Ottó a szélben
Tóth László: Az eltüntetett vers(szerűség) és a „nyakoncsípett idő”. Futamok Vida Gergely verseihez
Fábián (T.) László: Észrevételek és javaslatok a közoktatás rendszerének korrekciójához II.
Kollarits Krisztina: Vastag Andrea / Csinszka – a „Halálra szánt, kivételes virág”
Artzt Tímea: Tóth Krisztina / Világadapter

Bővebben