Archívum

Dolgom van itt; Isa pur; December; Farkasordító; Istened sem

Utassy József
2003. március


Dolgom van itt

A haláltól nem félni kell,
hanem várni: emelt fővel!
Szólongatnak már őseim:
csalnának a temetőbe.

Csak a fiam vár szótlanul,
csak ő, az egyetlen, árva.
Ő tudja csak: dolgom van itt,
és nem siettet a drága!

Isa pur

Átaludtad életedet.
Fele fény volt, fele álom.
Időnk, a sírásó temet:
bizony por és hamu vagyunk,

barátom, felebarátom.

Hányszor mondogattam neked,
hányszor hajtogattam, hányszor:
ne ócsárold istenedet,
ha már az életről dalolsz,

s vagy a halálra is bátor!

December

Megszálló fagy terrora.
Fejfák siratóéneke.
Rigó-walesi bárdok.

Átüt a vér a havon,
át.

Tócsák szürkehályoga jég.
Liliom vesztőhelye ablak.
Piros kályhák ontják a hőt.

Hajléktalanok hullnak,
halnak.

Farkasordító

Kit a vak véletlen
társul mellém rendelt:
áldja meg az Isten
azt a szegényembert.

Fél a menhelyektől.
Szemét is kilopnák!
Lépcsőházak ölén
hullámpapíron hál.

Szíve kemény, mint a
carrarai márvány.
Vő volt. Kisemmizték.
Nincs helyed a háznál!

HÁZ! Hetvenhét tornyú!
Ki él, ne hagyd cserben!
Aki hazára lelt,
otthonra is leljen.

Gyöngy a Hold, hideg lesz,
farkasordító éj.
Fagy szisszen szivedhez.
Loholhatsz, liheghetsz:

hóhérod utolér.

Istened sem

Szeretem hazámat.
Hazám, szeress engem!
Ha Himnuszod hallom:
borzong testem-lelkem.

Nálam nem szerethet
jobban Istened sem!

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.