Archívum

London felé; Egy szál mályva búcsúztatása; Ötlethiány

Gömöri György
2003. január


London felé

Autóbusz ablakából
nézem a naplementét:
mint egy raj repülőhal
hófehér fellegek
úsznak a rózsaszínű-
kék-szürke tengerégen.
Hetente egyszer-kétszer
ismétlődő varázs ez –
szeretnék emlékezni
reá, mikor már álom
nehezedik szememre,
de belefojt a tompa
fáradtság a komor-vak
éjjel tengerszemébe.

Egy szál mályva búcsúztatása

Az ablaknál a mályva
naponta lett sudárabb,
és októberre végre
több méteresre nőtt.
Csak néztem: meddig bírja?
Mi burjánzása titka?
Ahogy mind feljebb kúszott,
szinte csodáltam őt.
De mára virradóra
– nem csörgött még az óra –
ledőlt a büszke mályva,
élettelen hever,
nem hajlong már a szélben,
nem is feszít merészen,
leroskadt őszi rögre
és többé fel se kel.

Ötlethiány

jogéjegyenlőség
vakversenyszabadság
teljes szennytestvériség

Úgy tűnik sajnos
az emberiség
kezd kifogyni
a nagy ötletekből

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.