Archívum

De profundis; Vers a versben

Szöllősi Zoltán
2002. december


De profundis

Ahol járok szél jár üresen
Intése szaga útja nincs
Ahol állok fal áll rühesen
Húsáig lemarva az ing

Ahol égtem ősz ég idegen
Szekerem űrben semmiért
Ahol nézek csillag üvegen
Mászik sírásom cseppjeként

Ahol arcomért kiáltozom
Boldog az akinek nincsen
Ahol arcomat megátkozom
Nincs arcomnyi sem a minden

Ahol Napom múltamból tükröm
Tenyérnyi egem ha éled
Ahol Holdam rög hull örökkön
Éjszakám kutaknál mélyebb

Ahol mindenem vállalásom
Hangomnál több nem lehetek
Ahol álmából sír országom
Kárpátos nagy bölcsője reng

Vers a versben

Feleségemnek

Bennem ha kél a Nap
Félhold szemed fehérje
Kék szemhéjunk alatt
Földrészek napja s éje

Üldözlek te követsz
Jaj hirtelen jött az ősz
Hajat s havat növeszt
Halálos körmünk kinőtt

Porlad számban a szó
Görnyessz vissza öledbe
Nem vagyok jóra jó
Hazámnak árva kölyke

Harcban éltem s gyáván
Házát is aki dúlja
Szülj vissza Anyácskám
Nincs erőm búra s újra

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.